Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő Mercarius Flottakezelő vezetőit a HVG kérdezte a siker kulcsáról.
Ha az elmúlt negyed évszázadban valaki Magyarországon autós flottamenedzser céget keresett, biztosan találkozott már a Mercarius nevével. A legnagyobb hazai tulajdonú flottakezelő ugyanis már 25 éve megkerülhetetlen szereplője a piacnak. Sok más céggel szemben a vállalatot a koronavírus-járvány sem tudta megroppantani, ezért leültünk beszélgetni a Mercarius két ügyvezető igazgatójával, Rónai-Horst Lászlóval és Koleszár Róberttel, hogy a jubileum alkalmával megtudhassuk, mi a titok nyitja, emellett a hazai piaci viszonyokról, trendekről és további érdekességekről is szó esett.
HVG BrandLab: Mivel a cég életében fontos mérföldkőről, jeles alkalomról van szó, ezért elsőként hadd kérdezzük meg, hogy mit tanácsolnának a negyed évszázaddal ezelőtti önmaguknak, illetve azoknak, akik most tervezgetik saját vállalkozás indítását?
Koleszár Róbert: Először jöjjön a vicces válasz, ha most 25 évet visszamehetnék az időben, azt tanácsolnám saját magunknak, hogy 2008 környékén nagyon figyeljünk a devizás hitelezésre, illetve azt, hogy 2012-től azért minden sokkal jobb lesz.
Komolyra fordítva a szót, minden kezdő vállalkozás számára fontos, hogy meghatározzák, hogyan szeretnének piacra lépni, kik a lehetséges ügyfeleik, és mit tudnak nyújtani számukra. Azt a vállalati DNS-t kell megtalálni, amivel piacra lehet lépni, ha pedig ez megvan, hinni kell benne. Emellett természetesen sok munkára és kitartásra is szükség lesz. Ez persze ránk is igaz: mi éppen abban vagyunk mások a hazai piacon, hogy rengeteg flottakezelési feladatot magunk végzünk el. Saját szervizünk, assistance-ünk van, és kárrendezéssel is foglalkozunk – ez jelenti a versenyelőnyünket, hogy erősebb, komplexebb szolgáltatást tudunk nyújtani.
Rónai-Horst László: Egyetértek Robival, annyit tennék még hozzá, azok számára, akik most indulnak, hogy a Mercarius sikerének titka részben az volt, hogy éhesek voltunk, és el akartunk valamit érni, és jöhet bármilyen külső nehezítő tényező, lásd tavaly és idén is a COVID, mi nem a céljainkon és álmainkon változtatunk, hanem az odavezető úton. Az Apple egykori vezére, Steve Jobs mondta mindig a fiataloknak, hogy „stay hungry, stay foolish”, azaz maradj éhes és merész. Fontos ugyanis, hogy ne csak önmagában a javadalmazás motiválja az embert, szükség van olyan belső motivációra, ami előre viszi az embert, ami erőt ad, és átlendíti a nehéz helyzeteken.
HVG BL.: Mi a cég titka, amivel 25 éven keresztül képesek voltak megmaradni és növekedni a magyar piacon?
RHL: A tudatos építkezési stratégiánk. Látszik, hogy megvoltak azok a mérföldköveink, amelyeket elérve újabb lendületet kapott a cég. A vezetés sosem elégedett meg azzal, ha valamit elértünk. Kis cég voltunk, aztán vállalattá növekedtünk, és most válunk éppen nagyvállalattá. A lényeg, hogy sosem engedtük el azt a koncepciót, ami a DNS-ünkben benne van.
Emellett az is fontos, hogy a saját utunkat jártuk, nem úgy, mint a versenytársaink. Sokkal erősebb saját fókusszal, amiben hiszünk. Ez a fajta inspiráció, motiváció juttatta oda a céget, ahol ma van, de ebben kitartóan, folyamatosan hinni kell.
K.R.: Két dologgal egészíteném ki mindezt. Az egyik, hogy minden cég számára a legfontosabb alapot az ott dolgozó emberek jelentik. Nálunk is nagyon erős csapatra támaszkodhatunk, amely összeállításakor komoly hangsúlyt helyeztünk a tudatos építkezésre. Mindig előre gondolkodunk, a következő nagyobb feladatra koncentrálunk.
A másik fontos tényező, hogy a flottakezelői piac az elmúlt tíz évben számunkra szerencsésen változott meg. Korábban a finanszírozási fókusz volt jellemző, ma viszont már a szolgáltatásfókuszú cégek tudnak inkább sikeresek lenni. Azaz nem az a kérdés, hogy ki, milyen finanszírozási lehetőségeket kínál, hanem hogy milyen szolgáltatásokat nyújt, emellett milyen szerződéstartalommal, milyenek a lezárások és az elszámolások. Ebben vagyunk mi mások, és mondhatjuk erősebbek és rugalmasabbak, mint a banki hátterű finanszírozó/flottakezelő cégek.
HVG BL.: Azért a jelenben is akadnak komoly kihívások. Hogyan hatott például a koronavírus-járvány elmúlt egy éve a céges flottákra?
R-H.L.: Tavaly márciusban mindenki megijedt, hiszen erre nem volt forgatókönyve senkinek, nagyon sok mindent át lehetett élni az elmúlt 15 évben, de a COVID mindent átírt. Ennek ellenére, a körülményekhez képest nagyon jó évet zártunk: 4800 autóról 9000 autóra növeltük a flottánkat és jó úton haladunk a tízezer felé.
A tudatos építkezés itt is tetten érhető: eldöntöttük, hogy növekedni szeretnénk, ami pedig ezen felül meghatározó, hogy a járvány alatt is szolgáltatni akartunk, természetesen a kollégáink és partnereink egészségét, biztonságát szem előtt tartva. Erre már csak azért is szükség volt, mert olyan partnerekkel is dolgozunk, akiknek ez idő alatt is működnie kellett. Ezért is partneri a viszony, mert nekünk is mögéjük kellett állnunk, stabil hátteret adva a működésükhöz. Ezt nagyon értékelték a régi ügyfeleink, de az újak számára is fontos szempont volt, hogy minket válasszanak.
K.R.: Ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt nehéz ez az időszak, mivel nekünk is napról-napra kellett terveznünk. Az első időszakban még azt sem lehetett tudni, hogy meddig tart majd ez a helyzet, és mi lesz a kifutása. Viszont itt domborodott ki, hogy valóban milyen komoly versenyelőnyt jelent az erős csapatunk és a saját kézben lévő szolgáltatásaink.
Emellett jó érzés volt, hogy olyan cégeknek tudtunk segíteni a háttérből, amelyek fontos közszolgálatot látnak el. Bizonyos formában az egészségügyi dolgozókat is tudtuk támogatni, például autókat bocsátottunk a rendelkezésükre, hogy tudják végezni a munkájukat. Ez pedig morálisan is megerősítette a céget.
HVG BL.: Volt-e valamilyen meglepő, nem várt hatása ennek az időszaknak?
R-H.L.: Amikor tavaly megérkezett a járvány, senki sem tudott semmit, hiszen nem volt meg a gyakorlat, hogy mit kell csinálni egy ilyen ismeretlen helyzetben. Itt érződött csak igazán, hogy milyen erős a csapatunk: a kollégák megmutatták, hogy lehet rájuk számítani és kitartottak mellettünk, ez pedig összekovácsolt minket.
K.R.: A napról-napra meghozott döntéseknél pedig kifejezetten az erősségeink egyikévé vált a rugalmasságunk: gyorsan tudtunk dönteni és lokálisan bevezetni olyan intézkedéseket, amikre szükség volt, hogy zavartalanul tudjunk szolgáltatni. Ez a rugalmasság és gyors döntési mechanizmus is hozzájárult ahhoz, hogy 2020-ban így tudtunk növekedni.
HVG BL.: A járványon túl, milyen trendeket látnak az autózásban? Mi a helyzet például az elektromos autókkal, hibridekkel, illetve a „régi”, belső égésű motorokkal, ezeket mennyire keresik az ügyfelek?
R-H.L.: Az elektromos autózás előtt nagy jövő áll, de azért egyelőre még ne temessük a belső égésű motorokat, ezek ugyanis elég nagy részét teszik ki most még a piacnak. Az elektromos autózás jelenleg egyelőre az EU kvótarendszere miatt került előtérbe Európában – Amerikában, Ázsiában teljesen máshogy alakulnak a trendek –, és fontos ehhez hozzátenni, hogy az európai autós piac megy össze, míg a kínai nagy ütemben nő.
Nálunk is lenne létjogosultsága, de figyelembe véve, hogy Magyarországon az autók átlag életkora 14 évnél is több, nem lehet egyik napról a másikra váltani. Különösen, hogy az elektromos autózáshoz még nem épült ki az az infrastruktúra, ami a benzines-dízel autókhoz már megvan. Szükség lenne arra a komplett háttérre, ami működteti az elektromos autózást, ennek a fejlesztése ugyan elindult, de azért még van munka vele bőven.
Az biztos, hogy nagyon érdekes világ elé nézünk, de a nagyobb változásokhoz még hosszabb időre lesz szükség. A jelenlegi magyar rendszerben, ahol sokan munkaeszközként vagy céges juttatásként kapnak autót, még a belső égésű járművek a meghatározóak. Ezek egy részét kiválthatja az elektromos autó, ebben azonban fontos szerepe lesz a cégeknek, sőt, annak, hogy a cégvezetők milyen példát mutatnak, és ők hogyan állnak ehhez. Azért ez egy összetett kérdés, ami nagyon sok további kérdést von maga után, nemcsak car policy-vel, hanem a teljes juttatási rendszerrel kapcsolatban. Például, hogyan tudjuk elszámolni az otthon töltést, hiszen ilyenkor nem kizárólag csak a céges autót tudjuk tölteni.
K.R.: A változást két dolog fogja meghatározni. Az egyik, hogy mikorra tervezik az úgynevezett Euro-7-es motorok bevezetését. Ezeknél már csak 30 gramm károsanyag-kibocsátás engedélyezett, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy innentől csak elektromos autót lehetne forgalomba helyezni. Ez komoly kihívás lesz, nemcsak a gyártóknak, hanem a flottakezelőknek is. Fontos, ez csak Európát érinti, és látjuk, hogy vannak gyártók, akik ezt már nem vállalják és tervezik a kivonulást az európai piacról.
A másik hasonló kihívás, ahogy Laci is mondta, az infrastruktúra kialakítása – ennek az üteme fogja meghatározni, hogy az elektromobilitás mikor tud majd elterjedni. Azt már látjuk, hogy kezd fogyni a kezdeti lendület, illetve, hogy a 100 százalékban zöld energia használata mennyire eltér a jelenlegi életünk és fogyasztásunk ritmusától. Az is fontos kérdés lesz, hogy az útdíjak, a töltés díjazása, elszámolása és az egyéb adók hogyan épülnek majd be az elektromos autózásba.
HVG BL.: Mi a helyzet a hibridekkel? Erre a technológiára sokan éppen úgy tekintenek, mint ami hidat képezhet a belső égésű motorok és az elektromos autózás között?
R-H.L.: A hibrid technológiával sok gyártó a szén-dioxid-kvótákat próbálja tartani, mert büntetést fizetni egyikük sem akar. Egyelőre azonban még kevés a tapasztalat arról, hogy ezeknek az új típusú motoroknak hogyan alakul az élettartama vagy a fenntartásuk költségei.
Azért itt fontos megemlíteni, hogy a plug-in hibrid autók akkor tudnak pozitívan hatni a környezetre, ha rendszeresen töltik az elektromos motort, és városon belül megpróbálnak elektromos állapotban közlekedni.
K.R.: Szintén fontos szempont, amit ráadásul az elmúlt évek felmérései is igazolnak, hogy attól, mert valaki hibrid autót vesz – mert nagyobb adókedvezmény jár ezekre a járművekre – még nem biztos, hogy elektromos módban is használja azt. Nyugat-Európában több országban 50-60 százalékos ez az arány. Ez pedig megint oda vezethető vissza, hogy ha nincs megfelelő infrastruktúra, hiába van hibrid autóm, nagyobb szennyezést okozok, mert feleslegesen hurcolok magammal egy akkumulátorcsomagot – így már mindjárt nem olyan gazdaságos az autóm. Persze, ha valaki jól használja, és tölti is, az szuper, de ha nem, azzal többet árt, mint használ.
Ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne Európának újragondolnia az elektromos autózást. Például, csak a kisebb, városi autók lennének elektromosak, a nagyobbakba pedig olyan okos hibrid megoldások kerülnének, amelyek automatikusan érzékelnék, hogy mikor használják az autót a városban, és akkor átkapcsolnának elektromos üzemmódra.
HVG BL.: Mi a terv a következő negyed évszázadra?
R-H.L.: Szeretünk nagyokat álmodni, ezért, ha 25 év múlva ott tartunk, hogy mi vagyunk a régió egyik meghatározó mobilitási cége, akkor elértük a tervünket. Persze jó dolog nagyot álmodni, de ez önmagában kevés a sikerhez. Pontos célkitűzéseink vannak a következő évekre, amelyek segítik ezen tervek megvalósítását. Emellett elengedhetetlen a jó csapat, hiszen mi közösen vagyunk a siker mögött, és ahogy eddig is, úgy a következő 25 évben is így lesz.
K.R.: Az elmúlt 25 év nagyon érdekes volt az autóiparban, legalább ilyen izgalmas lesz a következő 10-20 esztendő is. Előre is nézünk, nem csak a jelen kihívásaira koncentrálunk, ezért tudunk úgy építkezni, hogy arra figyelünk, mit kell nyújtania egy flottakezelőnek a XXI. században. Az összes autóipari változást még nem látjuk, de igyekszünk felkészülni, hogy ne járjunk úgy, mint például a Nokia, amely a telefonok világában piacvezető volt, de elment mellettük a világ.