Bizonyos értelemben a véletlen hozta össze ezt az interjút Rónai-Horst Lászlóval. Az előzetesen vezérfonalként megjelölt szakmai csapásirány azonban a beszélgetésünk alatt olyan íveket írt le, hogy gyorsan borította a hivatalos tematikát. Diskurzusunkban az emberi és üzleti értékek, emóciók egyenlő mértékben estek latba, s ehhez olykor ki nem mondott meghittség is társult. Ez a miliő felebaráti hangulatot kölcsönözött a beszélgetésünknek, és ha nem szabna fizikai korlátokat a terjedelem, akkor egészen biztosan az egész interjú anyagát szóról szóra közreadnám.

Rónai-Horst Lászlóval a Mercarius új központjában beszéljük meg találkozónkat. A tizenharmadik kerületi irodaházon éppen csak megszáradt a festék, a bejutásom egy picit kaotikusra sikeredett, szerintem a komplexum összes mélygarázsát megjártam, mire megtaláltam a parkolóhelyem.
Bár látszólag még van tennivaló , úgy tűnik, a mercariusosok már túl vannak a nehezén. Az átriummal tagolt csupa üveg iroda egyik végében van László székhelye, itt fogad.

Fotók: Koleszár-Sugár Kinga

A koronavírus által újraírt protokoll miatt kissé hezitálunk, hogyan is köszöntsük egymást, ezen jót derülünk, ami egyben jó antréként is szolgál. László a topmenedzserek hétköznapi eleganciájával egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, hogy különös gondot fordít a megjelenésére. Fiatal kora ellenére tartalmas szakmai pályafutást tudhat maga mögött. Pályáját ez Exxon Mobilnál kezdte, majd jó pár évet dolgozott az FMCG szektorban, először a L’Oréalnál, Danone-nál és majd a Diageónál töltött be felsővezetői pozíciót. A benzingőz azonban látens módon mindig végigkísérte, aminek oka nemsokára ki is derül.
Autóipari pályafutása a Business Lease-nél kezdődött, majd némi hatásszünet után a LeasePlan Hungária Zrt.-nél folytatódott a karrierje, ahol a nemzetközi cégcsoport legjobb kereskedelmi igazgatójának választották 2018-ban. Tavaly decemberben újabb szakmai lépésváltás következett az életében, a flottakezelés maradt, de a cég új: a Mercarius Kft.-nél, Magyarország legnagyobb magántulajdonban lévő flottakezelő cégénél kapott ügyvezetői megbízatást. Az új munkakör elfogadását nem csak a kihívás motiválta. Döntésében – nem titkoltan – releváns szerepet kapott az emberi tényező is, amit a beszélgetésünk során ki is fejt, de nemcsak ebben a kontextusban, hanem a jövőbe tekintése során is. Talán pont emiatt válik rendhagyóvá ez a szakmai életút.

(...)

B. A.: Innen egyenes út vezetett a Mercariushoz?

 R-H. L.: Inkább azt mondanám, hogy rendhagyó. A LeasePlan utáni iránykeresés időszakában keresett meg Koleszár Róbert, aki a Mercarius társtulajdonos ügyvezetője volt, és feltette a kérdést, mi lenne, ha… Szakmai berkekből már korábban is ismertük egymást, de az ismeretségünk később minőségi módon változott. Ma állíthatom, hogy az ő személyisége volt a legmeghatározóbb tényező a döntésemben. Viccesen azt szoktam mondani: ha csokoládégyártással foglalkozott volna, akkor is eljövök mellé dolgozni. (Nevet.)

A kapcsolatunk különleges minőségét jól jellemzi, hogy a cégnél kettős ügyvezetés van. Korábban is egy irodában dolgoztunk, de az új központunkban is már eleve úgy alakítottuk ki a munkahelyet, hogy egy irodában legyünk.

B. A.: Nincsen két dudás egy csárdában effektus?

R-H. L.: A területek ugyan fel vannak osztva, de egy ekkora cégnél óhatatlanul megjelennek a döntéshozatalban közös metszéspontok, aminek – némi képzavarral élve – az egyik leghatékonyabb megoldási eszköze a közös iroda. Egy felmerülő kérdésnél azonnali rezonancia lehet egyikünk vagy másikunk részéről, másfelől ez a helyzet egyfajta szellemi műhelyt is kialakított. Szinte biztos vagyok abban, hogyha külön irodában lennénk, akkor nem működne úgy a kommunikáció, vagy nem úgy menne át úgy az információ, ahogy az most a gyakorlatban megvalósul.

B. A.: Talán egy kicsit öv alatti a kérdés, de azzal, hogy ő tulajdonos is, ez nem válik presztízskérdéssé?

R-H. L.: Eltérő típusú személyiségek vagyunk, de talán pont emiatt jól ki is egészítjük egymást. Ez vica-versa így van. Ezért nem érezzük a két dudás esetét, mert abban a pillanatban, amikor gond van, azonnal megbeszéljük. A két dudás egy csárdában érzés a LeasePlan esetében sokkal jobban kidomborodott egykor.
A másik pozitív hozadéka a közös ügyvezetésnek az, hogy tetszik vagy nem, egy ügyvezető azért nagyon egyedül van, nálunk viszont megadatott az a luxus, hogy ketten vagyunk, a cég szintjén egyenlőek, és ez mindig más egy kommunikációban, ugyanis nincsen alá-fölé rendelt viszony.

B. A.: Majdnem biztos vagyok benne, hogy költői lesz a kérdés: magánemberként is összejártok?

R-H. L.: Igen. Pont ezért volt számomra kardinális kérdés, hogy egy tökéletesen tisztázott helyzetben kezdjük el a közös munkát. Ugyanis a munka, a munkahely egy nagyon fontos dolog, de az emberi kapcsolatok és a barátságok mindig túlmutatnak a cégeken, ezeket én nem áldoznám be. Éppen ezért, amikor idejöttem, akkor négy-öt maratoni beszélgetést folytattunk le, és egészen biztos vagyok abban, hogy sokkal jobban átbeszéltünk mindent, mint amikor házasodtam. (Nevet.)

B. A.: A kérdés részben hipotetikus és nem személyeskedő: de az üzleti életben nem idegen, hogy a dolgok csak addig működnek jól, míg a szekér jól megy. Ez a barátság kibírja a nehezebb időszakot is?

R-H. L.: Biztosra veszem, hogy igen. Amikor decemberben idekerültem, akkor jöttek még mások is, tehát bővülünk. Ma 110 munkatársa van a cégnek, új irodába költöztünk, ami mind előremutató. De eközben kialakult egy pandémiás helyzet, ami jól rányomja a bélyegét a közhangulatra, ráadásul „on” helyett mindenki az „off” gombot nyomja. Én azt mondom, hogy egy ilyen szituációban ismerszik meg a barát, a kolléga, és itt ismerszik meg a társa is az embernek. Bár még nem látjuk a dolog végét, de úgy gondolom, hogy mi győztesen kerülünk ki ebből a helyzetből, hiszen a cél, hogy megvédjük a kollégáink munkahelyét. Hiszem, hogy valahogy minden helyzetből ki lehet hozni a jót, ez a félig teli, félig üres pohár esete. Szerintem mindig van megoldás, ebben én nagyon hiszek. Mindig vannak nehéz helyzetek, de hiszem, hogy ma erősebbek vagyunk, mint valaha.

B. A.: Hogy lehetett pozitív magasságban tartani ezt a dolgot?

R-H. L.: Szerintem minden dolog fejben dől el, és ez egy kettős üzenet. Egyrészt minden cég a fejétől indul, ha a fej azt mondja, hogy ez jól működik és ez megy, akkor egy ponton az emberek elhiszik. Ez a receptúra már működött a Danonnál és a Diageónál is.
Amikor idejöttem, akkor volt 4800 autónk, azt mondtam, jó, duplázzuk meg. Az emberek reakciója ilyenkor persze az, hogy nyilván nem vagyok normális.

B. A.: Ez a duplázás nálad egy szakmai fétis?

R-H. L.: Én imádom, amikor merünk nagyot álmodni, ugyanis az apró kis eredmények, mint a hógolyók, beindítanak folyamatokat, és a végén az emberek el fogják hinni, hogy ezt meg lehet csinálni, és innentől már nem a vezér viszi tovább a dolgot, hanem a munkatársak. Nekem csak az irányt kell tartani.

B. A.: Ha már itt tartunk: milyen vezetőnek tartod magad?

R-H. L.: Én az emberekben hiszek, a meggyőzésben és a megértésben. Az emberek egyéni fejlesztésében, mert azt hiszem, hogy általában az emberekben sokkal több van, mint amit gondolnak magukról. És ennek edukációs okai vannak a magyar oktatásban.
Ha megnézed a karrieremet, akkor azt látod, hogy én nem idehaza nőttem fel, eléggé „mix” is vagyok. (Nevet.) Ez egy speciális helyzet, amire lehetőségként tekintek. Hiszem, hogy ezzel a „fegyverrel”, ezzel a jolly jokerrel a kezemben azt tudom mondani: én más vagyok, higgyél nekem! Nagyon sokszor volt már olyan ember az életemben, alattam beosztott, akire sokan azt mondták, hogy nem képes erre vagy arra, a végén pedig az utódom lett. Ez pedig mindig büszkeséggel tölt el.
Azt tudom, hogy vezetőként nem illek bele minden cégkultúrába, és nem vagyok minden esetben jó vezetőtípus, ezért nem mondanám, hogy jó vezető vagyok. Ezt is meg kellett tanulnom kezelni és elfogadni. Ezzel szemben vannak helyzetek, ahova való vagyok, ahova beleillek, bizonyos területeken pedig kifejezetten jól funkcionálok, és ez meg is látszik az eredményekben.

B. A.: Nem vagyok a terület szakavatott ismerője, de gyakorlatilag szinte már mindenki, aki az autókereskedelemben benne van, kisebb-nagyobb részben foglalkozik flottakezeléssel is. A flottakezelés ma mennyire csak matek?

R-H. L.: Szerintem egyre kevésbé. Régebben azt kérdezték, hogy mennyibe kerül egy autó. Én azt kérdezem, hogy ezért a pénzért mit kapsz. Ugyanis ez egy szolgáltatás. A finanszírozás az egy banki kérdés csak ebben a történetben. Az egész arról szól, hogy az ügyfelek elhiggyék, hogy a szolgáltatással, amit mi nyújtunk, könnyebbé teszi az életüket. Egyébként ebben a járványhelyzetben domborodott ki igazán, ki hogyan tudott szolgáltatni. Tehát tovább kell nézni azon a puszta tényen, hogy adok egy autót havi nyolcvanezer plusz áfáért.

B. A.: Hogyan látod a járványhelyzet után állapotot?

R-H. L.: Szerintem egy tisztítótűz fog következni. 2008-ban tudtuk, mi volt a probléma, tudtuk, mi okozta, és elkezdtük megoldani. Ma senki nem tudja azt, hogy mi meddig tart. De azt azért látjuk, érezzük, hogy a probléma gyökere nem mutatkozott meg. Per pillanat még mindenki kitart, és próbálja a keletkezett lyukakon tartani a kezét. Szóval szerintem az igazi válság még nem indult el. Talán a legnagyobb probléma az, hogy erre a helyzetre nincsen forgatókönyv, hiszen erre nem lehet felkészülni. Arra a legnagyobb multi sem tud felkészülni, hogy egyik napról a másikra be kell húzni a kéziféket.

B. A.: A cég üzletmenetében adódtak már olyan dolgok, amelyek most a járvány hatására kerültek előtérbe?

R-H. L.: Abszolút. Például az, hogy hogyan tudunk digitalizálni. Röviden egyébként úgy foglalhatnám össze, hogy azok a terveink, amik eddig a listánk alján voltak, mert gyakran elnyomta a megvalósításukat egy adottan fontosabb dolog, most a lap tetejére kerültek.

B. A.: Szerinted mi változik a flottakezelési piacon?

R-H. L.: Általában a válságok velejárója, hogy átrendeződik a piac, és emellett minden egy kicsit be fog lassulni. Összességében növekedés lesz, de kisebb, mint a korábbi években – én ezt prognosztizálom. A helyzet azért rendhagyó, mert ez a válsághelyzet nem kezelhető klasszikus módon, hiszen senkinek nincs fogalma arról, hogy meddig fog tartani, lesz-e második hullám vagy sem stb. A mostani pandémiára nincsen egzakt válasz, ami valamilyen szintű sorvezető lehetne a jövőre nézve. Így a következmények hatásaira egyelőre nehéz közgazdasági szempontból jó választ adni, mert a helyzet annyira képlékeny.

A cikk teljes terjedelmében a linkre kattintva olvasható: https://miferfiak.hu/bolygotura-a-mercariuson/